Ezen az oldalon a Párbeszédek részletes összefoglalóit találjuk.

2012. március 11. Aranyszabály?
Előadó: Illésy János, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke
Hangfelvétel: mp3 (~36MB)
Prezentáció: pdf (~700KB)
Tartalom:
Hamarosan...

2012. február 12. Mit kezdjek ma a Bibliával?
Előadó: Gulyás József, közgazdász
Hangfelvétel: mp3 (~25MB)
Tartalom:
Meghittség, a székekkel körberakott asztalokon mécsesek ragyogó fénye, mindenfelé barátságosan diskuráló emberek, sok finom sütemény és tea fogadja az embert, ha Párbeszédre érkezik a Káposztásmegyeri Református Gyülekezetbe. Nem volt ez másként most sem, amikor Gulyás József ifjú közgazdász testvérünk vezette az alkalmat, Mit kezdjek ma a Bibliával? címmel.

Ráhangolódás
Zámbóné Ivanics Hajnalka üdvözlő szavai és az előadó bemutatkozása, illetve a Bibliát illető alapvető információk (66 könyvből áll, több szerző írta, kb. 1500 évet ölel fel) után máris indult a kiscsoportos beszélgetés. Az 5-6 fős, vegyesen szerveződött asztaltársaságok tagjai megoszthatták véleményüket a következőket illetően:
- Ki mit szokott, mit szeret olvasni?
- A Bibliát milyen rendszer, vagy beosztás alapján olvassa valaki?

Elméleti rész
Ezen bemelegítő beszélgetést követően egy jól megszerkesztett, a Bibliát többféle szempontból bemutató előadást hallhattunk, amiből - a teljesség igénye nélkül – néhány gondolatot emelek ki.
Igencsak érdekes volt hallani számomra új gondolatokat a Biblia megbízhatóságával kapcsolatban, mégpedig, hogy azt is leírták, ami abban a korban letagadható lett volna:
- A karácsonyi történetben Jézus születésének első szemtanúi és hírvivői a pásztorok, akik abban az időben hiteltelenek voltak, ugyanis, ők nem a saját tulajdonukra vigyáztak, és ha hiányzott egy-két jószág a nyájból, általában nem az igazságot felelték a gazda számonkérő szavaira.
- Jézus feltámadásáról először egy nő értesül, majd ő szól a többieknek, a tanítványoknak, és tudjuk, hogy a nők mondanivalóját, őket magukat, nem tartották mérvadónak.
Az evangélium-írók nem törődtek ezekkel a beidegződésekkel, úgy adták közre a történteket, ahogy azok valójában végbementek, nem állt szándékukban a kor emberének szája íze szerint „átjavítani-megszépíteni” azt, ami Istennek így tetszett.
Lukács e sorokkal fog hozzá az íráshoz, külön kifejezve, hogy a valóságot akarja közreadni: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.” (Lk 1,1-5)
Nagyon tanulságos volt a Biblia céljáról szóló rész is:
- hit-hitelesség-élet-örök élet
Ezt János így ragadja meg: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,30-31)
János első levelében pedig ez áll: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4)
Pál apostol így fejezi ki a Lélektől eredő hitelességet: „És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,3-5)
- A Biblia magyarázza saját magát: Az 1Kor 15,1-11 részben Pál többször is kiemeli azt, hogy „az Írások szerint”. Márpedig Pál idejében csak az Ószövetség állt rendelkezésre, tehát az Ó- és az Újtestamentum egységes egészet alkot.
- A Szentírás küldetést ad: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 15,15)
- Az Ige megtanít gondolkodni, Isten akaratára, jó és rossz közti különbségtételre: „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Rm 12,2)

Gyakorlati rész
Alkalmunk volt egy további izgalmas beszélgetésre: kiscsoportokban ízekre szedtünk egy bibliai szakaszt, amikor Jézus személyét vitatják a farizeusok, és káromlással vádolják (Jn 10,22-39).
Az induktív Bibliatanulmányozás módszertanát használtuk, ami 4 pontból áll:
1. Megfigyelés: Miről van szó?
- A cél a szöveg tartalmának megismerése.
- Mi a szöveg műfaja?
- 7 tényfeltáró kérdés: Ki, Hol, Mikor, Mit, Hogyan, Miért, Na és?
- Osszuk fel a részt gondolati, történeti vagy nyelvtani egységekre.
- Keressük meg a gyakrabban előforduló szavakat. Mi lehet ezek jelentősége a szövegben?
2. Értelmezés: Mi volt az író célja mindezek elmondásával?
- A cél az eredeti korhoz szóló tanulságok felfedezése.
- Fontos a kontextus!! Olvasd el a környező fejezeteket. Figyeld meg, milyen helyet foglal el a rész az egészben. Ismerd meg a történelmi hátteret is.
3. Alkalmazás: Mit mond mindez ma?
- A cél az akkori és a mostani helyzet közti hasonlóságok megtalálása és a helytől, kortól, kultúrától független tanulságok megtalálása.
4. Megválaszolatlanul maradt kérdések összegyűjtése későbbi gondolkodás (beszélgetés) céljából.
Ez a módszer igencsak érdekes, inspiráló és tanulságos volt számunkra. Tartalmas zsongás töltötte be a templomot, alig tudtuk abbahagyni a közös gondolkodást, még a kevésbé beszédes emberek is megszólaltak. Jó volt hallani és látni, ahogy az Élő Ige ott van közöttünk, megmozdít, megnyit bennünket, felfedezéseket ad.

Összefoglalás
Gulyás József azzal a gondolatsorral zárta mondanivalóját, hogy mit ajánl a Biblia:
- a valóságos, Isten, a világ alkotójának megismerését
- életünkre nézve tanítást, jobbítást, gyógyulást
- megismerhetjük Isten megoldását az életünkre, az Ő tervét, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen Ővele.

Zárás
Zámbóné Ivanics Hajnalka megáldott minket, énekeltünk és imádkoztunk, majd tovább folytatódott az eszmecsere, a süteményezés, sok nevető és mosolygó arcot lehetett látni. Mindannyian hazavittünk valamit a Biblia és egymás közelségéből, a lobogó mécsesek fényéből.

Hutzler Henrietta

2012. január 15. Van-e élet a halál után?
Előadó: Gyimóthy Zsolt, gyáli református lelkipásztor
Tartalom:
A természettudomány nem tud választ adni a fenti kérdésre. Nincs hát más lehetősége az embernek, ha ezzel a témával akar foglalkozni, mint tippelget. Vagy meghallgat valakit, aki jobban tudja...
Az ember már régóta foglalkozik azzal, hogy tippeket gyártson, amelyek különböző kimenetelt jósolnak. A teljesen materialista megközelítés szerint az ember energia híján semmivé válik, az anyag, az emberi testpedig átalakul. De már az ókor embere is eljutott olyan tippekhez, melyek a test halála után a lélek különféle vándorlását vallják: a hinduk szerint a lélek végtelen körforgásban igyekszik a létezés minden lehetséges formájában életre kelni, a buddhisták ezzel szemben a végső cél, a szenvedés és szenvedély nélküli létezés felé igyekvő lélekben hisznek, míg Platón szerint a lélek élete ésszerűségétől függően kerül vissza az ideák közé (ahonnan néha újra megszületik), vagy ezt a síkot kikerülve, vezeklés után újra az életre. És van olyan tipp is, amely a menyország létezésében hisz, ahová halálunk után kerülünk és ahonnan letekintünk majd rokonainkra.
Ha azonban nem akarunk tippelgetni, hanem biztosat szeretnénk tudni, olyanhoz kell fordulnunk, aki már megjárta a halált. Ha hisszük, hogy a Biblia Isten kijelentése, akkor minden bizonytalanság megszűnik számunkra. Felvázolhatjuk egy ember életútját, amelyet Isten már a világ teremtése előtt eltervezett és amely a fogantatással kezdődik (Ézs 44,2), ami előtt nem léteztünk, így hát a lelkünk nem lehet egy vándorló lélek. Halálunkig (első halál) tart az életünk, amely után lelkünk a holtak hazájába kerül, ahol nincs létezés, érzékelés (Zsolt 88-89).Ez egy átmeneti állapot, ahonnan Isten magához vesz. Az első halál vége Jézus Krisztus eljövetele, amikor minden halott feltámad és ítéletre megy. Az ember örök sorsa pedig az örök kárhozat (második halál), vagy az örök élet lesz. Látható ebből, hogy minden emberi élet egyszeri és megismételhetetlen, lélekvándorlásnak nyoma sincs.
Míg Lázár visszajött a halálból (majd később újra meghalt), addig Jézus átment a halálon. Testünk dicsőséges szellemi testté változik majd Krisztus visszajövetelekor, ami persze nem a falon át közlekedő mesebeli szellem. Az 1Kor 15,35-50 az érzéi test elvettetéséről beszél és a lelki test feltámadásáról. Más fordításban "ösztöntest" és "lelki test" szerepel, ami jobban visszaadja az eredeti kifejezést és kiderül, hogy nem elsősorban az anyagában van a különbség, hanem a vezérlő elvben. Nagyon is van anyaga lelki testünknek, hiszen Jézus sebeit feltámadása után a tanítványai meg tudták érinteni.
Van tehát pontos válasz a fenti kérdésre, ha hisszük, hogy Bibliánk Isten kijelenetése.

2011. december 18. Karácsony a jégvirág utcában
Előadó: Szabad Evangéliumi Egyház Színjátszó Köre
Tartalom:
Korábbi előadónk, Monty Taylor gyülekezetének színjátszó köre hozta el hozzánk felnőtteknek szóló karácsonyi zenés mesejátékát. A történet nagyon aktuális, nagyon mai volt és a műfajnak megfelelően nem maradhatott el a boldog vég sem. Az előadásban néhányan közülünk is szerepet kaptak, ezzel is mélyítve az élményt. A darab nagyszerűen mutatta be a Szentlélek munkáját és azt, hogyan csinál Isten a szolgálatra kész szívből szolgáló szívet, hogyan használja fel az ember képességeit, kiegészítve a hiányosságokat saját áldásaival. Az előadás után lehetőség volt a szokásos kiscsoportos beszélgetésre is, amelybe a színészek is bekapcsolódtak.

2011. november 13. Evolúció vagy teremtés? - Véletlen vagy tervezett?
Előadó: Monty Taylor, evangéliumi szabadkeresztény lelkész
Hangfelvétel: mp3 (~22MB)
Tartalom:
Az evolúció nagyon logikusan felépített elmélet, ezért igen könnyű befogadni. De ha belegondolunk azokba a dolgokba, amit az elv alkalmazásakor tényként használunk, könnyen kiderül, hogy ezeknek egy igen jelentős része valójában mind ez ideig nem bizonyított, azaz valójában nem tény.
Maga Darwin is elismerte, hogy nem lehet bizonyítani elméletét. Ugyanakkor azt mondta, hogy a kutatások meg fogják találni a hiányzó láncszemeket. Ezzel szemben az utóbbi 150 év ezt nem hozta meg. Azaz kijelenthetjük, hogy jelenleg mind az evolúció, mind a teremtés mellett tenni le voksunkat, hit kérdése.
Itt érkezett el az ideje az első beszélgetésnek, amelynek kiinduló kérdései: Mit tanultál az iskolában az evolúcióról? Mennyire szilárdak a tények, amelyekre épül? Bizonyára az enyémhez hasonlóan minden asztalnál lényegesen tovább mentek a beszélgetők ezeknél a kérdéseknél.
Az előadás második része egy vidám szemléltetéssel kezdődött arról, hogy a hit, mely szerint az alkatrészek együttléte és megfelelő mennyiségű idő elég ahhoz, hogy abból létrejöjjön az élet. Az összetört órából azonban nem lett újra működő szerkezet. Persze lehet, hogy csak keveset vártunk.
Az emberi test egyik nagy csodája a fájdalom. Sokan rossz dolognak tekintik, pedig valójában nagy pontossággal működik és működése során segíti az embert. Azt jelzi, hogy valami nincs rendben és épp akkora, amekkora ahhoz kell, hogy erre felfigyeljünk. Nehéz elhinni, hogy ez a véletlen műve.
Még mi emberek is ha létrehozunk valamit, jól bevált sémákat használunk fel a tervezés során. Ezért is lesz a legtöbb autó négykerekű, kormánnyal irányítható, függetlenül a gyártó cégtől. Így tehát a különböző fajok közti hasonlóságok sem csak a törzsfejlődés "bizonyítékai" lehetnek, hanem éppúgy elképzelhetőek egy tervező működése során is.
Így jutottunk el a második beszélgetési blokkhoz, ahol az indító kérdések a következők voltak: Mit tartasz a legcsodálatosabbnak az emberi testben? A fájdalom lehet hasznos? Meg vagy elégedve a testeddel, értelmeddel?
Ezután egy rövid előadói lezárás következett. Mi keresztények hisszük, hogy van egy Teremtő, aki mindenható. De ennél is fontosabb, hogy ő szerető is. És mindenkit szeret teremtményei közül. Ha nem vagyunk elégedettek önmagunkkal, tulajdonképpen azt mondjuk Istennek: "Hibáztál, amikor engem teremtettél". "Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?!" 2Móz 4,10-11 Nem hibázott tehát, sőt a legjobbat akarta. Mindent használni bennünk valami jóra. Ilyen a mi Teremtő Istenünk.

Lap eleje

2011. szeptember 11. Hagyjál békén! - Kapcsolat - közösség - intimitás
Előadó: Zámbóné Ivanics Hajnalka, gyülekezetünk lelkésze
Hangfelvétel: mp3 (~55MB)
Tartalom:
Ismered azt a játékot, amelyben úgy kell megmagyaráznod egy szót, hogy épp azok a szavak hiányoznak a magyarázatodból, amelyekkel a legkönnyebb lenne ezt megtenni? Kicsit ilyen a mai ember élete is. Épp az hiányzik belőle, amivel a legkönnyebb lenne: a kapcsolat. Ezért, vagy nem ezért, szeptemberi Párbeszéd istentiszteletünket a Tabu című játékkal kezdtük, ahol a címben szereplő fogalmakat kellett magyarázni-kitalálni.
Az előadás első szakaszához az indító gondolatot a Préd 4,7-12 adta. Ebből is kiemelve, mintegy mottóként: "Jobban boldogul kettő, mint egy". Hát nem épp így élnek manapság az emeberek tömegei. Pedig még környezetünk is megadná erre a lehetőséget lakótelepeken, társasházakban. Mégis félünk felvenni a kapcsolatot. Félünk a kötöttségektől, az elköteleződéstől, a felelősségektől, amikkel ezek a kapcsolatok járnának. S talán részben ennek a rovására is írható, hogy nem akarunk házasodni és csökken a gyermekvállalási kedv is. De vajon az így megélt felnőttség, nem csak a lázadó korban való megrekedés? Az így nyert függetlenség, nem csak sorstalanság? Pedig a kapcsolat igénye az egyes emberben megvan.
Már a teremtéstörténet is kinyilvánítja, hogy az emberi élet célja a kapcsolat. Mégpedig meghitt kapcsolatra lettünk teremtve. Kapcsolatra egymással és kapcsolatra Istennel. És ez az intimitás veszett el a bűnbeeséskor. Ez a gondolat foglalta keretbe az előadás második részét, amely egyébként arról szólt, mi is kell egy ilyen kapcsolathoz, milyen is egy ilyen kapcsolat. Kell, hogy önmagammal is meghitt kapcsolatban tudjak lenni. Sosem szabad, hogy ez az önátadás önfeladásba menjen át: mindketten fontosak vagyunk. És miközben feloldódunk egymásban, tudnunk kell tiszteletben tartani a másik határait. Fel kell vállalnom a sebezhetőség kockázatát és meg kell értenem, hogy a félelem - ami sokszor gátol a kapcsolat kiépítésében -, hogy nem tudok elég jó lenni a másik számára, valójában csupán saját elvárásaimtól való függésem. Egyetlen mondatban nagyszerűen összefoglalható a lényeg: "A meghitt kapcsolatban Valakik leszünk."
Bródy Jánosnak A magány című számát adta elő a zenecsoport, ami mintegy kontrasztként vezette be a harmadik részt, amely arról a kapcsolatról szólt, ami sokszor érthetetlen számunkra, de ha megvan, akkor végtelenül örömteli. Isten hűtlenségünk ellenére is kapcsolatot akar velünk. Az első emberpárért egy állatot áldozott, hogy bőrruhát adhasson nekik. És mindannyiunkért áldozta Fiát, hogy "aki hisz őbenne, el ne vesszen..." Krisztus Testében igaz és élő közösséget adott önmagával és minden benne hívővel, amely megható és meglepő egyszerre. Megható, amikor Jézus kijelenti: "Ti barátaim vagytok". És meglepő, hiszen sokszor számunkra ismeretlen emberekkel is meghitt kapcsolatban lehetünk, vagy ahogy olyan sokan itt nálunk, a káposztásmegyeri gyülekezetben, egyenesen egy nagy család részének érezzük magunkat. S csak remélni tudjuk és imádkozni érte, hogy gyermekeink is megtapasztalhatják majd ezt a csodát. Hogy ne kelljen nekik Tóth Árpáddal mondaniuk: "Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!"

Lap eleje

2011. június 12. Sérelmeink - Mit tesznek velünk? Mit teszünk velük?
Előadó: Selényi György, állatorvos, kutató, gyülekezetünk tagja
Hangfelvétel: mp3 (~54MB)
Tartalom:
Sérelmek: elszenvedünk, elkövetünk, bocsánatot kérnek tőlünk, bocsánatot kérünk, megbocsátanak, megbocsátunk. Vagy épp nem mindig, nem mindent, nem mindenkinek. Ilyen és ezekkel kapcsolatos szempontok mentén vezetett minket kedves gyülekezeti tagunk, Selényi György a sérelmeinkkel kikövezett úton, melynek végén ott áll a kereszt, ahol Isten Jézus érdeméért megbocsát mindannyiunknak.

Lap eleje

2011. május 8. Feltámadás vagy egy profi összeesküvés?
Előadó: Steve Winget (USA)
Hangfelvétel: mp3 (~52 MB)
Tartalom:
Szokatlan díszlet fogadta a gyülekezeti tagokat és a többi érdeklődőt. Kard, fejsze, fűrész, nyílvesszők, kötél, kő és kereszt, gerendákból összefogva. Csak később derült ki, hogy mégsem az előző napi „a hóhérszakma kihívásai a XXI. században” konferencia ruhatárban felejtett tárgyait gyűjtötték össze.
Pál azt írja az 1. korinthusiakhoz szóló levelében „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is”. És továbbmegy: “Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk”. De vajon hihetünk-e a feltámadásban?
Melyek azok az események, melyeket senki sem tagad és történelmi ténynek tekinthetünk?

1. Jézus meghalt a kereszten.
2. Jézust arimátiai József sírboltjába temették. (Ez olyan részletesen szerepel a Bibliában, hogy könnyen utána járhattak. Más korabeli beszámoló pedig nincs.)
3. Halála miatt a tanítványok kétségbe estek. (A tanítványok félve bújtak el, hiszen Jézus meghalt és eltemették. Vissza akartak menni halászni.)
4. Tanítványai meggyőződtek arról, hogy Jézus feltámadt. (Abban nem ért egyet mindenki, hogy feltámadt, de abban igen, hogy a tanítványok meggyőződtek róla.)

Hallhattunk jónéhány elméletet arról, hogy mi történhetett: hallucinációs-, hasonmás-, ájulás-, szellemi feltámadás elmélet. Ezeket Steve nagyon könnyen és meggyőzően cáfolta. Két olyan elmélet maradt, amely részletesebb vizsgálatra érdemes: az ellopott test és a testi feltámadás.
Az ellopott test esetén azonban felmerül a kérdés, hogy kik lopták el? A tanítványok? Akik 24-36 órával korábban még elbújtak? Odakúsznak, elgurítják a követ, ellopják a testet, miközben őrzik a rómaiak. De a tanítványok nem voltak harcosok. Halászok és „könyvelők” voltak. Péter, aki legalább lelkületében harcos volt, le tudott vágni egy fület, amikor Jézusért jöttek a Gecsemáné-kertbe.
Ha mégis sikerült ellopni a testet, abban az esetben a tanítványok komoly összeesküvést eszeltek ki. Az ilyen összeesküvések azonban hamar összeomlanak. Még akkor is, amikor a hatalom terveli ki. Ha lehetősége van a nyomozóknak, ügyvédeknek kérdezni, hamar ellentmondásba keverednek a beavatottak, majd előbb utóbb valaki megtörik. Vagy bűnbandák esetén, főleg ha felkínálják a büntetlenséget, akár védelmet is. Itt az apostolokat kivétel nélkül megkínozták, majd megölték (a kivégzést egyedül János úszta meg). De ők 60 éven keresztül, egészen János haláláig hirdetik Jézus feltámadását. És ezzel semmilyen földi haszon nem járt nekik, csak üldöztetés. Gyülekezetünk néhány fiatalabb tagja el is játszotta ezeket a kivégzéseket a beszámoló elején felsorolt tárgyak felhasználásával, igen komoly meggyőző erővel. (Annyi különbséggel, hogy most senki nem sérült meg.)
Az egyetlen magyarázat, ami megmaradt, hogy Jézus testben támadt fel. Természetesen csak azoknak, akik adnak esélyt arra, hogy a feltámadás lehetséges. Maguk a tanítványok sem számítottak erre, hiszen elbújtak, egészen addig, amíg személyesen meg nem győződtek róla.
Az eddigiek alapján biztosra vehető, hogy a tanítványok 100%-ig hitték, hogy Jézus feltámadt. Ezért a hitükért meghalni is hajlandóak voltak. A mi életünkre nézve az a kérdés: hiszünk nekik, vagy semmibe vesszük áldozatukat.

Lap eleje

2011. április 10. Rejtjelek egy másik világból
Előadó: Neuwirth Tibor, gyülekezetünk beosztott lelkésze
Hangfelvétel: mp3 (~48MB)
Tartalom:
Hamarosan...

Lap eleje

2011. március 13. A független ember
Előadó: Szakolczai Éva, management tanár, gyülekezetünk tagja
Hangfelvétel: mp3 (~49MB)
Tartalom: Köszöntés, Ének (2 p 10 mp-től), Bevezető és kérdések (7 p-től), Előadás 1. (35 p 20 mp-től), Előadás 2. (68 p 30 mp-től), Ének (94 p 10 mp-től), Hirdetés és áldás (101 p 30 mp-től)
Hamarosan...

Lap eleje

2011. február 13. Alkohol és egyéb függőségeink
Előadó: Csere Gábor, a Kék Kereszt Egyesület munkatársa, gyülekezetünk egyik alapítója
Hangfelvétel: mp3 első rész (~21MB) mp3 második rész (~12MB)
Tartalom 1. rész: Ének, Köszöntés (2 p 50 mp-től), Ének (5 p 10 mp-től), Bevezető és kérdések (9 p-től), Előadás (17 p 30 mp-től)
Tartalom 2. rész: Összegzés, Imádság (14 p 55 mp-től), Ének (20 p 5 mp-től), Hirdetés és áldás (22 p 50 mp-től) 
Hamarosan...

Lap eleje

2010. december 12. A pozitív pszichológia üzenete
Előadó: Németh Sándor, tanár, klinikai lelkigondozó
Hangfelvétel: mp3 (~45MB)
Prezentáció: ppt (~700KB)
Képek:
Pozitív pszichológia? Nagyon „amerikásan” hangzik, és valóban: a XX. század végén találták fel az Egyesült Államokban a hagyományos pszichológia kiegészítésére. A baj és gyengeségek helyett a jóra, az erősségekre koncentrál.
A pozitív élményeket, személyiség- és csoportvonásokat vizsgálja. A 3 „E” köré építették fel a témákat: egyediség (egyén), együttesség (csoport, család), egyetemesség (mint a világmindenség része). A sok téma közül a legérdekesebb az altruizmus. Ez olyan cselekedetet jelent, melynek során valaki akkor is segít valaki másnak, ha ebből saját magának kára származik. Ez családon belül természetes. Akkor nagy szó, ha nagyobb közösségen belül történik. Legmagasabb foka ennek az önfeláldozás, amikor valaki életét adja másokért. Kálvin szerint altruista csak keresztény ember lehet, akit a Szentlélek már megérintett.
De valóban ellenszolgáltatás nélkül teszi ezt az ember? Emberi tényezőként meg szokott maradni, hogy legközelebb majd te is segítesz nekem. És hogy mikor éri meg? Ha az én károm kisebb, mint a másik nyeresége. Fordított esetben felesleges mártírkodássá válik a dolog, amit nem árt elkerülni.
Nem szabad a körülményeket vagy másokat okolnunk! Megválaszthatjuk nézőpontunkat, választhatunk, hogy mi a jó, és mi a rossz. De ezt gyakran nehéz azonnal eldönteni. Hallhattunk egy ősi kínai történetet Csen apóról. Ebben az első pillanatban jónak tűnő dolgokról mindig kiderült, hogy valami rosszabbat vonnak maguk után, a rossznak tűnők pedig valami jobbat. Az első beszélgetés is erről szólt: volt már ilyen a mi életünkben? Ráadásnak kaptunk egy eldöntendő kérdést: régen jobb volt? Utólag megtudtuk, hogy ez egyéni emlékeinktől függ, és nézőpontunktól. Gyanítható, ha nem a pozitív pszichológiáról hallottunk volna, a „nem” válasz nem győzött volna ilyen nagy mértékben.
A kommunikációnak egy felosztás szerint két fajtája van. Az egyik a zsiráf, aki felülről tekint a dolgokra. A másik, ami jellemzőbb napjainkra, a sakál: vagy támadunk, vagy megfutamodunk. Nagyobb együttérzéssel kellene viselkednünk másokkal szemben és önmagunkkal szemben is (ne legyünk önostorozók). A mi zsiráf viselkedésünk nem függvénye a mások viselkedésének. Egy sakállal szemben is lehetünk zsiráfok. A nők gyakorlati tanácsokat is kaptak arra, milyen kommunikáció mellett fog a férjük örömmel elmosogatni.
A második szünet után (beszélgetés a beszélgetésről), az előadó párhuzamot vont az eddig hallottak és a keresztény értékek között. Pszichológiai alapfogalmaknak feleltetett meg Bibliai helyeket. A pszichológia fejlődése visszavezeti az európai embert saját gyökereihez?
Ha a testünket akarjuk egészségesen tartani, sportoljunk rendszeresen! Ha a lelkünket is egészségesen akarjuk tartani, használjuk a pozitív pszichológiát! Az alapjait Isten már régen lerakta nekünk a Bibliában. Éljünk vele!

Lap eleje

2010. november 14. Lehet-e hiteles a Bibliában leírt Jézus Sztori? – Mit mond a tudomány?
Előadó: Gulyás József, közgazdász
Hangfelvétel: technikai okok miatt nem készült
Prezentáció: ppt (~5MB)
Képek: http://picasaweb.google.com/refkap.web/20101114ParbeszedITGulyasJozsef?feat=directlink
Hamarosan...

Lap eleje

2010. október 10. Ismerd meg magad! – Péter Jézusa, Jézus Pétere
Előadó: Járay Márton, teológus
Hangfelvétel: mp3 (~49MB)
Kálvin Institutioja így kezdődik: „Az egész szenttudomány ebből a két részből áll: Istennek – és magunknak ismeretéből.” Szerinte a kettő kéz a kézben jár. Ahhoz, hogy megismerjem magam, fontos, hogy tudjam, mit tervez velem a Teremtőm. Fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy mind az Istenismeretben, mind az önismeretben haladjunk, ne ragadjunk le csak az egyiknél.
A bemelegítő körben a példaképeinkről kellett beszélgetni. Az előadó a Macskafogó főhősét, Grabowskit hozta fel személyes kedvencének. Egy Rambo típusú hős, aki tisztában van képességeivel és korlátaival.
Az előadás második részének mottója: az igazi önismeret az Istenismeretből fakad. Manapság nagyon sokszor találkozhatunk az újságokban ötperces önismereti tesztekkel, amelyek megmondják nekünk, - persze nagyon felszínesen - hogy milyenek vagyunk. Egy fokkal komolyabbak az önismereti csoportok. Az ember személyisége folyton fejlődik, az élet eseményei változtatnak önképünkön. Egy új iskola vagy munkahely, az első gyerekünk születése olyan dolgokat hoz elő, amit nem is tudtunk magunkról. De ez alatt kell lennie egy magnak, ami változatlan. Manapság sok önismereti kurzus azzal próbálja ezt a változatlanságot elérni, hogy tűzzük ki magunknak a célt: ki vagyok, és kivé akarok válni. Vegyük kézbe a dolgot, és dolgozzunk a cél eléréséért. De ez még mindig csak a felszín, mert abból indulnak ki, hogy az, hogy én ki vagyok, az én kezemben van.
Az Istenismeret egyik legfontosabb ismérve, hogy nem én kontrollálom az eseményeket. Egy baleset vagy betegség rá tud döbbenteni erre minket. Valaki, aki az egyik pillanatban még erősnek érzi magát, a következőben ágyhoz van kötve, és nem tudja, ki is valójában. Vagy egy katasztrófa, ami emberek ezreinek változtatja meg gyökeresen az életét. Az önismeret határa az, amikor rájövök, hogy nem én kontrollálok. De ez nem az önismeret vége, hanem az Istenismeret kezdete. Ha megismerem Istent, azzal magamat is elhelyezem a világban. Jézus azt mondja, hogy az Istenismeret magától Istentől van. Péter sokfélének látja Jézust a Biblia szerint. Van, hogy távolinak érzi, van hogy félelmetesnek, néha emberinek, néha közelinek.
A következő beszélgetés arról szólt, hogy mi milyennek látjuk Istent. Nem könnyű téma, de azért mindenkinek volt mit mondania.
Második nagy kísértés, hogy lekorlátozom magam. Amikor úgy döntök, hogy én már ilyen vagyok, nem változom. Ehhez megnéztük, milyen Jézus Pétere.
Jézus megkérdezte a tanítványait, kinek tartják őt. Péter ekkor Krisztusnak vallja Jézust. Jézus így szól hozzá: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18) Jézus sziklának látja Pétert. Azt a Pétert, akin keresztül nemsokára kísérteni próbálja a sátán. És azt a Pétert, aki Jézust elfogása után háromszor megtagadja. Ilyennek képzelünk egy sziklát? Azt gondolnánk, hogy egy ilyen emberre lehet építeni? Nem igazán. De Jézus már látja azt a Pétert is, aki később oroszlánként fogja hirdetni az Igét, és aki mártírhalált hal érte.
Istennek terve van velünk. Istennek annyira fontos ez a terv, hogy amikor a bűn szétrombolná, akkor hajlandó önmagát feláldozni értünk.
Milyennek lát engem Isten? Ez volt a harmadik beszélgetés tárgya. Egy kisfilmet is megnéztünk ráhangolódásként egy végtag nélküli emberről (Nick Vujicicről), aki mégis optimista, és arra tanít, hogy soha ne add fel, hanem légy erős.
Dávid király zsoltáraiban nagyon őszinte volt. Van hogy dühös Istenre, és van, hogy magasztalja. Ha magunkra gondolunk, vagy Istenre, legyünk mi is nagyon őszinték. Ha mi nem is látjuk magunkban az értéket, ne feledjük, hogy ott van, mert Isten kifizette az árat: önmagát adta értünk.

Kovács Ernő

Lap eleje

2010. szeptember 12. Tigris a szobában – Buddha, Mohamed, Jézus és a többiek
Előadó: Dr. Máthé Miklós, orvos (mikrobiológus)
Szép számban gyűltünk össze az elsőre kicsit furcsa című előadásra. Dr. Máthé Miklós, egy Müller Péter idézettel kezdte előadását: „Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk”. Ami még a címnél is meglepőbb volt, az előadás első szakaszát ezzel le is zárta, és vitára bocsátotta a fenti mondatot.
Mivel idézett szerző nevét már mindannyian hallottuk, de munkássága nem tartozott asztaltársaságom által ismertek közé, így viszonylag előítélet-mentesen, de azért távolságtartással kezeltük művét. Vad találgatás kezdődött, mely vallások ellen, és melyek mellett szól.
Mint a sportolónak a bemelegítés, olyan volt ez a beszélgetés az előadás további részéhez. Végigvehettük az általunk többé-kevésbé ismert vallásokat, és kicsit be is sorolhattuk őket. Miklós elmesélte nekünk hitre jutásának történetét. Nem hívő környezetben nevelkedett, és fiatalon, logikai úton jutott el arra, hogy kell lennie egy természetfölötti Istennek. Azonban úgy gondolta, hogy a vallások is olyanok, mint a vakok közé vezetett elefánt tanmeséje. Minden vallásban van valami, a teljes igazságot pedig úgysem tudja senki. Ezért mindegy, melyiket követi, csak „menő” legyen.
Elsőként a keleti vallásokkal próbálkozott. Legelőször pedig a buddhizmussal. Logikus választásnak tűnt, mégis, egy vallás, amely a szeretetet bűnnek tartja, a közönyt erénynek, célja pedig a megszűnés, hosszú távon számára nem volt vonzó.
Következett a Hinduizmus, ahol egy Istennek sok arca van. Kedves és szerető, ugyanakkor bosszúálló és vérszomjas is. Jellemzője a kasztrendszer: a különböző, egymástól távoli kasztok tagjai nem is érintkezhetnek egymással.
Az ezoterika lényege: egyek vagyunk a kozmosszal. Isten nem teremtő, hanem mindenben benne van. De nemcsak a szép és jó dolgokban, hanem az undorító, visszataszítókban is. Magában az emberben is, ezért Istent magunkban, befelé fordulva kell megtalálnunk. Sajnos, ha valaki magában találja meg Istent, az általában önimádathoz vezet. Valószínű ezért is propagálja a média ezt a vallást leginkább, hiszen tökéletesen megfelel a fogyasztói társadalom emberének.
A „felhők felett trónoló Atya” képe leginkább a Muszlimokra illik. Be kell tartani a parancsolatokat, és reménykedni, hogy az ember üdvözül. Nincs párbeszéd. (Ez utóbbit az előadó nem próbálta ki, csak ismertette, mint az eddigiektől eltérő szemléletet.)
Végül, szinte kizárásos alapon, eljutott a kereszténységhez. Itt is megtalálható a fenséges Atya, aki a mennyekben van a trónján. De van nekünk még valaki, aki megtestesült, emberi alakban, testvérként élt az emberrel a földön: Jézus. Aki végigjárta az emberi létet, aki alázatos volt, aki szenvedett és kínhalált halt értünk a kereszten. Aki ezt az áldozatot megérti, és megtalálta Jézust - vagy még inkább, akire Jézus rátalált – az nem keres tovább. Olyan meglepetés éri, mint amikor az ember hazamegy, és egy tigrist talál a szobában.
Erről szólt Dr. Máthé Miklós orvos bizonyságtétele, amely remélhetőleg sokunk épülésére szolgált.

Kovács Ernő

Lap eleje

2010. május 9. Ha Isten a bűnösöket is szereti, én miért legyek jó?!
Előadó: Szabó Sándor Péter, református lelkész
Ezzel a címmel hívtak minket, de főleg azokat, akik még nem járnak Istennel a Párbeszéd Istentisztelet szervezői egy közös beszélgetésre. A bevezetés után érdekes dalrészlettel indult ez az Istentisztelet. A Bikini egyik dalának a refrénjével: Mindig azt mondják, hogy legyek jó De miért mindig csak én, csak én legyek a jó? Ezután előadónk Szabó Sándor Péter elmondta, amit Ő megértett az ige tükrében erről a kérdésről. Isten nem szereti a bűnt, sőt elveti magától. Ezt a Biblia rengeteg igehelyen megmutatja nekünk. Utálatosnak nevezi Isten a bűnt, de a bűnös embert szereti, hiszen az egyszülött fiát adta értünk bűnösökért. Három kereszt állt, és az egyiken az Ő fia vérzett el a mi bűneink miatt. A mi büntetésünket szenvedte el Krisztus. A bűn Isten nélkül rajtunk van, s olyan közel, mint a bőrünk, de a kereszt leválasztja rólunk a bűnt, mint ahogyan a cipzár szétválasztja az egyik oldalt a másiktól, ha jól működik. Cinikus ez a kérdés, vagy őszinte? - erről beszélgettünk az asztalok körül. Először azt jártuk körbe, hogy cinikus ez a kérdés. Az egyik, ami kijött a beszélgetések közben, hogy sokszor nem gondoljuk azt, hogy amit teszünk bűn, vagy véteknek, vagy vétecskének nevezzük.  Vagy azt gondoljuk, hogy amit teszünk a másikkal az neki jó, hiszen engem a jó szándék vezetett. Én többet teszek jót, mint rosszat, s a mérleg pozitívba billen. Nem is vagyok én annyira rossz. Ha valami nem sikerül, vagy valaki ránk akarja erőltetni a saját akaratát, akkor frusztrációnkat nem rajta, hanem gyengébben vezetjük le, mert az a könnyebb út. Tehát nem tudunk jót tenni, mert a mi gyarló emberi tulajdonságaink megakadályoznak abban, hogy jót tegyünk. Igaza van a cinikusnak, mert mi saját erőnkből nem tudunk jót tenni. Másodszorra azt vettük górcső alá, hogy ez a kérdés, ami elhangzik őszinte. Erre egy példát hozott az előadónk. Lázadók vagyunk - maga Isten mondja rólunk ezt az igében - és eljutunk ugyan a béketárgyalásig, de felfegyverkezve érkezünk. Hogyan döntünk? Letesszük a fegyvereket, és a békét választjuk, vagy tesszük azt, amit addig tettünk. Választás nélkül ez nem megy. S ekkor nemet tudunk mondani a bűnre a kereszt alatt. Ez az út avval jár, hogy formálódunk Istenben. Sokszor fájdalmas is, de Isten gyógyít ezen az úton, ha mi a békét választjuk. Ehhez a békekötéshez fontos az alázat, s az, hogy tudjunk bocsánatot kérni Istentől, de ha kell embertől is.
Olyan jó volt látni, hogy a beszélgetések a tea mellett tovább folytatódtak az asztalok körül, miután lelkésznőnk Hajnalka lezárta az istentiszteleti részt.
Sok mindent megmozgatott bennünk. Mindennap, minden percében választások előtt állunk, a béke, vagy a lázadás a tét. Isten a kereszt tövében tud erőt adni nekünk, hogy a békét tudjuk választani, de ehhez nagyon fontos a szoros kapcsolat a mennyei Atyával.

Győrödi Lajos Péterné, Andi

Lap eleje

2010. április 11. A megbetegítő isten és a meggyógyító Isten
Előadó: Szakolczai Éva
Nem mi uraljuk lelkünket. De akkor ki? Ennél a kérdésnél lehet tettenérni megbetegítő isteneinket, vagy megtalálni a gyógyító Istent.
A történelem barbár, fejletlen társadalmai mennyi értelmetlen emberáldozatot hoztak. Többnyire bálványoknak. De ha ebből a szemszögből tekintünk mai világunkra, talán még barbárabb és még fejletlenebb világban élünk. És még több bálvánnyal. Mennyi megromlott kapcsolat, beteg - lelkileg beteg - élet, fájdalom, keserűség, düh, csalódás, kiábrándultság, félelem, elutasítottság, szeretetlenség van bennünk a sokat ígérő, keveset adó, de mindent elvevő bálványaink miatt. Mivé válnak bennünk lelki mérgeink?
S ha bálványokat nem faragunk magunknak, akkor is hányszor előfordul, hogy hamis, torz istenképeket követünk. Olyanokat, amelyek megfelelnek a mi emberi elképzeléseinknek, vagy igényeinknek. Bíró istent, aki csak ítél és büntet. Könyvelő istent, aki jó és rossz pontokat oszt és pontosan ellenőrzi azok arányát. Hajcsár istent, aki a teljesítményre hajt. Vagy a jóistenkét, aki mivel mindent megbocsát, ezért nekünk minden mindegy, mit hogyan teszünk. Hogyan kúsznak be észrevétlenül az életünkbe ezek a lelket mérgező istenképek? Észrevesszük-e magunkban? Mit okoznak? Hogyan működtetnek?
Hát ilyen ez a világ. És ebben a világban nagy szükség van Rá, Istenre, aki egyszeri áldozatával és állandó szeretetével rendbehoz, biztonságot ad, segít felszámolni bálványainkat. Meggyógyít. Ki is ő? Hogyan gyógyulhatunk meg? Megmaradhat-e lelki egészségünk?
Ezt mondta el nekünk Szakolczai Éva egyszerű, szelíd szavakkal, nagyszerű illusztrációkkal. Ezeket a kérdéseket vezette fel nekünk és ezeket bontottuk ki az asztaloknál beszélgetve, őszintén, saját életünkre vonatkoztatva, Jézussal a középen. Köszönjük!

Lap eleje