try another color:
try another fontsize: 60% 70% 80% 90%
Káposztásmegyeri Református Gyülekezet - refkap.hu

Férfikör Málnáson

cs, 02/12/2009 - 06:58 — koronka

Szerintem nagyon jó hogy megyünk Málnásra !!

Mindenkinek javaslom a részvételt különösen azoknak akik még nem jártak a Erdélyben.

Ha ezt olvassa valaki írjon, beszélgessünk egy picit ERDÉLYRŐL ahol nagyon értékes magyar emberek élnek, akik heroikus küzdelmet folytatnak évszázadok óta a megmaradásukért, magyarságukért református hitükért.

Üdv István

 

Hozzászólások

Szerintem magyarnak lenni a

cs, 02/12/2009 - 15:09 — santa_istvan

Szerintem magyarnak lenni a világ minden pontján éppoly nagy dolog és hálásak lehetünk minden olyan embernek, aki a határon kívül (vagy belül) könnyezi meg a Hinmnusz első hangjait. És ez független attól is, hogy mekkora megkülönböztetés és mekkora hátrány éri az embert. Természetesen ha negatív megkülönböztetés ér, akkor sokkal nehezebb, ezért az megkülönböztetett figyelmet is érdemel tőlünk. De azért én kicsit méltatlannak érzem azt, hogy ma Magyarországon, ha "magyarság"-ról van szó, akkor mindenkinek Erdély jut eszébe, és ennél tovább nem is mennek az emberek. Ezért én innen is tiszteletemet szeretném tenni - az erdélyi magyarok mellett - a Szlovákiában, Ukrajnában és a volt Jugoszlávia területén élő értékes magyar emberek előtt, valamint azok előtt is, akik az itt felsorolt helyeknél lényegesen jobb morális környezetben maradnak magyarok. És azt hiszem, hogy ma már lassan oda jutunk, hogy ugyanígy kell beszélnünk arról is, hogy valaki keresztény.

Na, válaszoljatok, aztán kiderül, mennyire kell magyarázkodnom. :-)

Persze értem én, hogy mi az apropója ennek a blogbejegyzésnek, de egy kicsit ez kikívánkozott belőlem és mivel általánosságban fogalmaztál és nem azt mondtad, hogy a mostani útról beszélgessünk, ezért most jól megírtam régóta bennem motoszkáló véleményemet.

Magyarnak lenni a gyülekezetben

p, 03/27/2009 - 16:43 — szakolczai

Sziasztok!

Ha a parlamentben létezik "szűzbeszéd", akkor ezen a fórumon minek nevezzem az első hozzászólást?

A témához: Keskeny az út a magyarságunk és kereszténységünk megélése között. A keskeny útról mindkét oldalra könnyű leesni. Láthattunk túlzásba vitt magyarságtudatot - evangélium nélkül. De láthattunk és látunk is gyökérleten "internacionalista" keresztényeket - akik sokszor azért nem támogatják a magyar nyelvű istentiszteletet, mert "egy az Isten".

Pedig a gyökerek kialakítása rendkívül fontos az önazonosságunk meglétéhez. Kicsit úgy érzem, hogy a gyülekezetünkben kevés a hangsúlyt a jó értelembe vett magyar református identitás megjelenítésén. Ez azért lenne fontos, mert a "világ" nagyon könnyen és hatékonyan alakítja fiataljaink, sőt nemcsak a fiatalok világképét. (Elég körülnézni a formáló hatások között - nem is részletezem. Szinte egész nap szívjuk magunkba az idegen kultúrák hatásait.)  Az egészséges nemzettudat formálását egyfajta ellenpontnak gondolom. Engem mint családfőt többen vádolhatnak,  hogy "magyarkodásra" nevelem gyerekeimet. Talán így lesz egyensúlyban az őket ért hatás.

Keresztelő Jánostól kérdik a farizeusok: "Kicsoda vagy te?"

Szerintem mindannyiunknak szól e kérdés. Az én válaszom: keresztyény, református, magyar családfő.

Üdv: Szakolczai

 

 

 

 

 

Magyarnak lenni

sze, 02/18/2009 - 10:27 — koronka

Ezt megérteni úgy lehet, ha az ember elmegy Magyarország határain kívülre a Kárpát medencében, beszélget magyarokkal és sokat olvas. 

Például elolvassa "Cseres Tibor : Vérbosszú Bácskában" című könyvét.

Innét tölthető le http://mek.oszk.hu/03300/03393/

Érdemes elbeszélgetni azokkal akik Magyar Honvédként nyomorékok lettek életüket kckáztatták a hazáért, majd 2004 december 5. én 

Magyarország miniszterelnöke azért küzdött, hogy ne legyenek magyar állampolgárok.

Ma, itt ezek a dolgok azért vannak elbagatelizálva mert pillanatnyilag Magyarország jó pénzért való értékesítése zajlik /különböző kifinomult módszerekkel / és mindeféle magyarkodás csak megzavarná a vevőket, csökkentené az eladási árat /magasabb kerítés kell a benszülöttek köré stb. /

Jó lenne minél többeknek élni evvel a Málnási lehetőséggel és például megszámolni azt hogy útközben hány román és hány magyar zászlót fogsz látni és elgondolkozni a miérten. A rádióban átlagosan hány külföldi és hány hazai szám szól ott és hány nálunk stb.

Reformátusnak lenni is kicsit keményebb dolog mert még a magyar katolikusokkal is sokkal nehezebben jönnek ki ott mint mi itt.

Oszd meg és uralkodj.. 

 

Nyugatra

cs, 02/19/2009 - 09:44 — santa_istvan

Elolvasva korábbi hozzászólásomat, egyvalami szembecsapott: a  szórend nem elég pontos. Ezért most sajátmagam indíttatásából magyarázkodnék kicsit: természetesen nem azt érzem méltatlannak, hogy Erdély és az ottani magyarok eszébe jutnak az embereknek, hanem azt, hogy a többiek viszont nem (Szlovákiában nem mernek nagyon magyar zászlókkal rohangálni az emberek).

Az a baj, hogy itthon azt hisszük, hogy létezik Eldorádó. Az is baj, hogy ezt a várost ott látjuk, ahol érték a fogyasztói társadalom, meghatározó a pénz és a hatalom, divat a görbe út és elhisszük, hogy ez az élet. Emiatt van, hogy akinek annyi van, hogy elég két életre is, az még mindig lop-csal-hazudik, a becsületes munkának nincs értéke és ahol van ott meg lehetőség nincs rá. Hogy nem azt büntetik, aki megérdemli, hanem akit könnyű, a törvényeket csak hozzák, de nem tarttatják be, így nem is tartják be. És sajnos emiatt van az, hogy azt hisszük, minden ami ott van, az A jó és itt is AZ kell. Majmoljuk a "nyugatot", mert félünk beismerni, hogy itt semmi sem olyan és hogy néhány dolog rosszabb, és mert nem látjuk, hogy mennyi minden lehetne jobb itt, mint ott. De ez így is fog maradni, amíg nem oldják meg, hogy a "Nyírségi szalámi" a Nyírségben készüljön és ne Szlovákiában, amíg olcsóbb lesz Brazíliából hozni az almát, mint Szabolcsból - ez már odáig vezetett, hogy Szabolcsban gyakorlatilag léalmát termesztenek, miközben olyan fa nincs is, hogy léalmafa -, amíg megéri az emberölést választani a munkakeresés helyett, illetve munkanélkülire menni, munka helyett, amíg hagyják sőt támogatják, hogy az ember jól éljen abból, hogy a nemdolgozás a munkája.

És a legfőbb baj, hogy azt hisszük, hogy egy Eldorádó hozhatja csak el a boldogságot. És mivel ezt hisszük, így minden ennek ellentmondó utat el fogunk vetni, legyen az a saját értékeink megtartása, a mieink támogatása, vagy akár Jézus.

Ez most a tagadás kora. Megtagadunk minden korábbi értéket és már azon régen túljutottunk, hogy önmagunkat kiáltjuk ki úrnak. Már rég nem ez megy. A pénzt tesszük úrrá és ezzel - nem kell mondanom - a Sátánt. Van az a vers, amit a karácsonyi alkalmakon többször is hallottunk, az volt benne: "nem teszek semmit sem, csak hagyom, hogy szeressen az Isten". Hát a Sátán nem tesz semmit sem, csak hagyja, hogy szeresse az ember. És az ember meg szereti.

És itt akkor meg is állhatunk és elgondolkodhatunk azon, vajon pesszimizmus volt, vagy korrajz, amit itt összehordtam.

HA már ilyen messze kerültünk

cs, 02/19/2009 - 14:35 — koronka

HA már ilyen messze kerültünk Málmástól,

Én úgy látom az emberi élet két szélső pont között történik, akár gyakran változtatva is a pozicióját a néhány földi évtizedben.

- Az egyik szélső pont a teljes önfeladás és szolgálat élete /Pl Teréz anya, Gandhi stb/

- A másik az élvezzünk ki minden pillanatot ennyi az egész élet célja és értelme.

Ha csak a földi létben hiszünk logikus a második, nincs mit haragudni az így élőkre.

Ha az örökkévalóságba helyezzük magunkat és Isten gyermekeiként definiáljuk létünket az első a logikus mert a földi lét célja értelme nem a földi dimenzióban kerül meghatározásra hanem az örökkévalóságban.

 

Érdemes erről Reményik Sándort meghallgatni :

 

Egy lélek állt...

  

 

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett 
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld, 
És keserűn kelt ajkán a "miért", 
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni, 
Neked szőtték e színes porhüvelyt: 
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod, 
Öröktől fogva te vagy kiszemelve, 
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? 
Mit vétettem, hogy le kell szállanom, 
S elhagynom búsan és reménytelen 
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom, 
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? 
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, 
S láng, mely üveg alól is égig ér: 
Mit vétettem, hogy bezársz engemet 
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég! 
A törvény ellen nincsen lázadás! 
Ha milliók mentek panasztalan, 
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár: 
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. 
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még; 
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, 
Szerettük egymást véghetetlenül, 
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, 
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." 
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

A mai kor embere a fentieket még nehezen érti /ami tegnap mindenki számára világos volt /, de a holnap ember a segélykiálltásait ahoz fogja küldeni aki ma még csak kötőszavaiban szerepel káromkodáskor.

Dehát tudjuk az Isten nem ver bottal, elég csak megnézni a Global Warming, vagy a Kritikus 6 fok című filmeket, hogy belássuk önerőből a megsülés, megfagyás tengerbefulladás stb perspektíváit tudjuk kinálni magunknak és utódainknak.

Mind több kar nyúl Isten felé és én hiszek benne, hogy neki terve van az emberiséggel még ha ez a mi perspektívánkból nehezen is értelmezhető. 

Monori Zsolt
M

 

Asimov után szabadon

cs, 02/19/2009 - 16:49 — santa_istvan

Egyetértünk. Viszont emellett úgy gondolom, hogy önmagában a Carpe Diem még nem lenne ok arra, hogy a dolgaink ennyire elfajuljanak. Kéne, hogy legyen valamiféle magasabb szintű szabályrendszer, ami mondjuk Asimov után szabadon így hangzana:
1. Tiszteld Istent!
2. Tiszteld az embert, hacsak az nem ütközik az első szabályba!
3. Élvezd az életet, hacsak az nem ütközik az első két szabályba.

És mondjuk az általad mondott első csoport talán csak az első szabályt ismeri, a második pedig legalább az utolsó kettőt kéne, hogy ismerje. A hiba tehát nem kizárólag a Carpe Diemben van, mert attól még a 2-es szabály megóvhatna minket például a negatív diszkriminációtól, hogy mást ne mondjak.